Kornéliusz
Notes
Transcript
Apostoli köszöntés (állva)
Hit által értjük meg, hogy a világokat Isten szava alkotta, úgyhogy a nem láthatókból állt elő a látható. (Zsid. 11)
Kezdő és főének (állva)
165: 1 (2-3)
Itt van Isten köztünk, gyertek őt imádni
Hirdetések (ülve)
A következő hét alkalmai:
csütörtök este 6 óra - mennybemenetel ünnepe
péntek reggel 5 óra - online áhitat
vasárnap de. 9 és 10 óra istentiszteletek
Egyebek:
A betonozást tegnap elvégeztük - köszönöm annak a 15 felnőttnek és fiatalnak, akik ezen részt vettek.
A gyermekek számára kincskereső játékot szerveztünk, három keresztyén szimbólumot rejtettünk el a kertben, azokat kell megkeresni és fényképen beküldeni Zsuzsa néninek, egy két szóban írják le, hogy mire utalnak ezek a jelképek!
pünkösd előtti héten három előkészítő alkalmakat tartunk szerdán-csütörtökön és pénteken az Arany János utcai templomunkban
Június 19-én 10.30-kor egy vezetett kirándulásra hívjuk a gyülekezet tagjait és a családokat, a kirándulásra jöhetnek gyermekek és idősek is, a kirándulás konkrét helyszíne a Hűvösvölgy, a túrát szakképzett idegenvezető vezeti, aki nagyon sok érdekes információt fog megosztani velünk a természettel és a történelemmel kapcsolatban, mert utunk majd reneszánsz vadászkastélyba vezet és arra a vidékre, ahol az elvtársak is jártak vadászni ill. ahol a II. világháború csatái is zajlottak és lövészárkok is megmaradtak. A részvételi díj gyerekeknek 2.000 Ft, felnőtteknek 2.500 Ft. Pandémiás szempontból teljesen biztonságos a program.
Igeolvasás előtti ének (ülve)
165: 4
Általjársz te mindent
Fohász (ülve)
Hálát adok neked mindenkor, mert te munkálkodsz. Nevedben reménykedem, mert jó vagy híveidhez. Ps. 52
Lekció (ülve)
ApCsel. 10
Imádság (állva)
Igehirdetés előtti ének (állva)
165: 5
Egyszerűvé formálj
Textus (állva)
ApCsel. 10: 15
Amit Isten megtisztított, azt te ne mondd tisztátalannak!
Igehirdetés (ülve)
Még gyerekkoromból - a gyerekistentiszteletről emlékszem erre a történetre...
látványos képek (főleg a lepedőben leereszkedő, nyüzsgő állatsereglet), színes kis események (Péter révületbe esik, amíg az ebédjére vár) - kedélyes kis történet - látszólag nincsenek konfliktusok, mindenki ugyanazt akarja - végül közösen örülnek
33. vers - amit igés táblákon láthatunk viszont: “Jól tetted, hogy eljöttél!” - Kornéliusz mondja Péter apostolnak
később meg úgy értettem, hogy ez egy tantörténet arról, hogy Isten nem személyválogató -
Isten nem személyválogató - csak később értettem meg, hogy ez azt jelenti, hogy Isten nem igazodik a mi elvárásainkhoz annak kapcsán, hogy kit hív meg és kit fogad be az ő országába. Végül is erről szól ez a frappáns mondás is:
két dolgon fogunk csodálkozni a mennyországban: kik azok, akik nincsenek itt, pedig számítottam rájuk és kik azok, akik itt vannak, pedig rájuk aztán igazán nem számítottam.
szóval Isten nem szeméyválogató és nem igazodik a mi elvárásainkhoz!
Isten határozott jelzéseket adott arra, hogy az újszövetségi népe egy minden nemzetet és minden kultúrát befogadó közösség legyen. Ma sokan megütközve hallják ezt, hiszen az emberek a keresztyén közösségekre úgy gondolnak, mint a nemzet különféle védvonalaira. Igen, ha egyenlőtlen felek közötti küzdelem zajlik, akkor az egyház közössége valóban működhet úgy, mint nemzeti közösségek védvonala. Gondoljunk a jezsuita missziókra a Dél-Amerikai indiánok életében, a temesvári reformátusokra ‘89 telén, a katolikus egyházra a ‘80-as évek Lengyelországában… Kiélezett helyzetben az egyház valóban működhet úgy, mint egy nemzetnek a védvonala.
Az apostolok cselekedetei és abban különösképpen Péter apostol tevékenysége azt mutatja, hogy az az egyház, amely nincs sarokbaszorítva, az az egyház, amely egészsgesen fejlődik, az az egyház, amely Isten küldetésében jár - az ilyen gyülekezeti közösség fel fogja oldani a nemzeten belüli ellentéteket és ki fogja békíteni az egymás torkának ugró nemzeteket is. Hadd mondjak erre példát az ApCsel-ből:
A 6. fejezetben olvastunk arról, hogy a görögül beszélők zúgolódtak a héberül beszélők ellen. A nyelvi gyökereiktől elszakadók és a kultúrájukat modernebb módon megélők zúgolódtak azok ellen, akik zsidó nyelvi közegben nőttek fel, abban érezték magukat otthonosan és a mindennapjaikban is, a kultúrájukban is konzervatívabbak voltak. Ebből lehetett volna egy kulturális és ideológiai háború, ráadásul az ún. konzervatív oldalon voltak az apostolok is.
A 12 apostol azonban nem az ideológiai harcokat választotta, hanem azt, hogy mind a görögül beszélők, mind a héberül beszélők megtalálják a helyüket és a szolgálatukat a közösségben. A héberül beszélő 12 apostol mellett megjelent a nyilvánvalóan görögös 7 diakónus. Ők voltak azok, akik a jeruzsálemi üldöztetések után a szétszóródott keresztyén közösségben a második vonalból előreléptek az első vonalba: ilyen volt István diakónus, az első vértanú (7. fejezet), vagy ilyen volt Fülöp diakónus, aki Samáriában végzett kitűnő munkát (8. fejezet) és konzervatív gyökerei ellenére itt kötött ki Pál apostol is (9. fejezettől).
Ne feledjük, hogy a görögül beszélők is zsidók voltak és a héberül beszélők is zsidók voltak. Egyetlen nemzet, amely azonban kulturális meghasonlottságban élt. Hogyan lehet az, hogy a keresztyén közösségben egymás munkáját támogatva és elismerve éltek együtt? Az ideológiailag teljesen szétszabdalt magyarság és az ideológiailag eléggé összevissza keresztyén közösség is példát kellene, hogy vegyen az ősgyülekezetről, arról a közös erőfeszítésről, amit Krisztus nevében felvállatak. A 6. fejezettől a 13. fejezet elejéig azt látjuk, hogy vállt vállnak vetve szolgáltak együtt a görög nyelvű és a héber nyelvő keresztyének.
Az elején azt mondtam, hogy a keresztyén gyülekezet olyan közösség volt, amely más nemzeteket és más kultúrákat is befogadott. Erről a 8. fejezetben kezdünk el olvasni. Fülöp diakónus itt Samáriában kezdett tanúskodni Jézusról. A gyűlöletes Samáriában, a megvetett samaritánusok között, a keveréknépnek, elkorcsosult népnek tartott samaritánusok között.
Persze itt is lehetett volna az előítéletek mentén lavírozni, a megszokott gyűlöletre vagy megvetésre alapozni, de az ősgyülekezetnek nem ez volt a küldetése. A keresztyén közösséget megfélemlítették és üldözték Jeruzsálemben és akkor a közösség egy jelentős része vidékre menekült. Sokan a szomszédos Samáriába, de Fülöp és sokan mások nem úgy voltak ezzel, hogy meghúzódnak ott, amíg Jeruzsálemben elül a vihar, hanem a krisztuskövető életüket külföldön is, Samáriában is folytatták.
A keresztyén ember egyik kiváltsága, hogy Jézus szavai visszhangoznak benne. Az első évszázadokban egyszerűen memorizálták Jézus szavait, könyv nélkül és elég pontosan tudták az evangéliumi történeteket és még a levelekből is pontosan tudtak idézni. A mi naponkénti bibliaolvasásunk is ezt a célt szolgálja, ti. hogy megmerítkezzünk Jézus szavaiban és folyamatosan visszhangozzanak bennünk ezek. Miért mondom ezt? A tanítványoknak egyáltalán nem volt újdonság, hogy nekik Samáriában is tanúskodniuk kell Jézusról, hiszen az Úr a mennybenetelekor azt mondta a tanítványainak, hogy “tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt a föld végső határáig.” Ezek a szavak visszhangoztak bennük.
“tanúim lesztek… Samáriában” - amikor az üldözések során Samáriába vetődtek, akkor eszükbe jutott Jézus jól ismert mondata. Ahogy a jeruzsálemi szomszédoknak beszéltünk Jézusról, ahogy a jeruzsálemi munkatársakat meghívtuk Krissztus követésére, úgy most a samaritánusoknak is beszélünk Jézusról, a samaritánusokat is meghívjuk Krisztus követésére.
Fülöpék nagy kihívása az volt, hogy a nemzeti és vallásos előítéleteikre hallgatnak vagy pedig Jézusnak a szívükben visszhangzó szavára.
A keresztyén gyülekezet olyan közösség volt, amely más nemzeteket és más kultúrákat is befogadott. A harmadik fokozat ebben a folyamatban az volt, amikor a tanítványok nemcsak a saját népükön belül másként gondolkodókat fogadták be és nemcsak a környéken élő gyanús elemeket, hanem a pogányokat is. Isten választott népe nem számított arra, hogy a Messiáshoz megtérő első pogány ember éppen az őket elnyomó római hadsereg egyik századosa lesz. Péter apostol se számított erre.
Mégis ő volt az, akinek ezt meg kellett értenie, el kellett fogadnia, ezt az első pogány háznépet meg kellett keresztelnie és végül Jeruzsálembe visszatérve neki kellett elmagyaráznia ezt a megbotránkozott testvéreknek...
a probléma nem is az, hogy az elvárásainkkal szembemenve Isten más népeknek, más kultúrájú embereknek is ad megtérést, a probléma inkább az, hogy én túl tudok-e lépni a saját elvárásaimon? Ki tudom-e mondani teljes szívvel és megnyugodva azt, amit a jeruzsálemi gyülekezetben kimondtak később: Akkor tehát a pogányoknak is megadta Isten, hogy megtérjenek és éljenek!
Végül pedig még egy gondolat arról, hogy mit is jelent az, hogy Isten nem személyválogató.
sokan csak arra gondolnak, hogy Isten mindenkit fenntartások nélkül elfogad… az ő népét, a hívő közösséget összekeveri más népekkel és felhígítja azt, hogy aztán a végén egy felismerhetetlen massza, egy kiszürkült közösség legyen belőlünk
mintha Isten is beállna a sorba, hogy mindenkit be kell engedni, mert különben bennünket löknek ki a sorból...
sokan gondolják azt, hogy Istennek igenis személyválogatónak kellene lennie - de akárhogy erőlködünk is, ő nem személyválogató
viszont Isten az ő népét sem fogja felhígítani - nem kényszerűen felhígítja az ő népét, hanem az embereket csodálatos módon újjáteremti és az ő népét gyarapítja.
Olyan jó, hogy Péter apostol meg tudja ezt fogalmazni akkor, amikor belép Kornéliusz százados házába:
“Most értem meg igazán, hogy Isten nem személyválogató, hanem minden nép között kedves előtte, aki féli őt és igazságot cselekszik.”
akiket Isten behív a gyülekezeti családba, azok nem érintetlenül jönnek be, hanem Jézus Krisztusban való hitet kapnak és egy tanítványi életformát, a teremtés értékrendjét,, a megváltás értékrendjét és a Szentlélek Úr közvetlen vezetését...
Péter apostol látogatása Kornéliusznál egy darabig, csak egy merész és hagyományokat megtörő baráti látogatás volt, de eljött az a pont, amikor Péter ki kellett hogy modja, hogy Kornéliusz, a pogány származású százados testvér Jézus Krisztusban. Ez a pont pedig az volt, amikor leszállt a Szentlélek mindazokra, akik hallgatták az igét. Isten a saját ajándékozta nekik, hogy megváltozzanak, hogy Kornéliusz bizalma kapcsolata Istennel megszilárduljon és a tanítványi életforma élesedjen
Meg tudsz-e nyugodni Isten döntéseiben? - ő azt hív el tanítványnak, akit akar
Komolyan veszed-e Jézus Krisztus szívedben visszhangzó szavait?
Kész vagy-e vállt vállnak vetve együtt dolgozni, együtt élni mindazokkal, akiket Isten elhív az ő családjába?
Csendes perc (ülve)
Ráfelelő ének (állva)
464: 1
Jöjj, királyom, Jézusom
Imádság (állva)
Úri imádság (állva)
Mondjuk el közösen az Úrtól tanult imádságot!
9 Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben,
szenteltessék meg a te neved,
10 jöjjön el a te országod,
legyen meg a te akaratod,
mint a mennyben, úgy a földön is;
11 A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma,
12 és bocsásd meg a mi vétkeinket,
miképpen mi is megbocsátunk azoknak, akik ellenünk vétkeztek;
13 és ne vígy minket kísértésbe,
de szabadíts meg minket a gonosztól;
mert tied az ország és a hatalom és a dicsőség
mindörökké. Ámen."
Felhívás az adakozásra (állva)
"Vigyázzatok: kegyességeteket ne az emberek előtt gyakoroljátok, csak azért, hogy lássák azt, mert így nem kaptok jutalmat mennyei Atyátoktól. Amikor tehát adományt adsz, ne kürtöltess magad előtt, ahogyan a képmutatók teszik a zsinagógákban és az utcákon, hogy dicsérjék őket az emberek. Bizony mondom nektek: megkapták jutalmukat. Te pedig amikor adományt adsz, ne tudja a bal kezed, mit tesz a jobb, hogy adakozásod rejtve maradjon; és majd a te Atyád, aki látja a rejtett dolgokat, megjutalmaz téged." Mt. 6: 1-4
Áldás (állva)
Így szól az Úr: Név szerint ismerlek téged, és megnyerted jóindulatomat. Ámen. (2Móz. 33: 12)
Záróének (ülve)
464: 2-6
Véreddel, mely el-kifolyt, mosd le rólam, ami folt
90. zsoltár 1. vers (állva)
ADVERTISEMENT