nagycsütörtöki igehirdetés
Notes
Transcript
Apostoli köszöntés (állva)
Mert tudom, hogy hűtlen voltam és vétkem mindig előttem van. Egyedül ellened vétkeztem, azt tettem, amit rossznak látsz.
Teljesen mosd le rólam bűnömet és vétkemtől tisztíts meg engem!
Imádság (állva)
Textus (állva)
Jn. 13: 3-19
Igehirdetés (ülve)
Nem az Úr vacsorájáról fogok most beszélni - bár ezt a napot, az utolsó vacsora emléknapjának is hívjuk.
De János evangéliumát olvassuk. És itt egy szó sem esik a kenyér és a bor fogyasztásáról és a hozzá kapcsolódó szavakról és ígéretekről.
Persze János is ír arról, hogy ez a vacsora megvolt - egy igen hosszú beszélgetést is rögzít ezen a helyen - amit általában búcsúbeszédeknek nevezünk és leír egy különleges jelenetet is: a lábmosást. Most ezt fogjuk egy kicsit közelebbről megnézni.
Versengő közösség
Jézus a tanítványaival Betániából jött Jeruzsálembe - és a néhány kilométeres úton összekoszolódott a szandálos lábuk. Meg kellett mosni a lábukat, hogy kényelmesen helyet foglalhassanak az ünnepi asztalnál.
A lábmosás alantas munkának számított. Ma se számítana másnak, ha élne még ez a gyakorlat. Ki fogja elvégezni ezt a szolgálatot?
Érdemes egy kicsit beletekinteni a tanítványok pillanatnyi érzelemvilágába. Mit találunk ott? És mennyiben tükrözi az a mi lelkivilágunkat?
Amikor Lukács evangélista leírta annak a vacsorának az eseményeit, akkor ott azt olvassuk, hogy a vacsora befejeztével Jézus néhány mondatban beszélt arról, hogy valamelyik tanítványa el fogja őt árulni. A tanítványok persze elkezdtek tiltakozni: Én nem tennék ilyet! Én nem tennék ilyet! De aztán rögtön elindult egymás méricskélése.
Milyen alávaló dolog ez! Elárulnád a Mestert. Három együtt töltött év után? Hát nem szégyelled magad? Milyen ember az ilyen?
És elindult nemcsak egymás méricskélése, hanem automatikusan versengés támadt közöttük, hogy melyikük a legnagyobb. Valószínűleg nem így fogalmaztak, hogy én vagyok a legnagyobb, hanem inkább úgy, hogy én nem lennék képes ilyen alávaló dologra. De a vége mégis csak ez: én hűségesebb vagyok, én erkölcsösebb vagyok, én megbízhatóbb vagyok.
De ki se kell mondani ezt. Nem is kell magunkról egyetlen pozitív szót se ejteni. Elég az, ha megbotránkozva soroljuk a másik ember aljasságát, vagy talán csak a botlásait. Megbotránkozva csóváljuk a fejünket: nem hittem volna… hogy süllyedhet valaki ilyen mélyre… és nem szégyelli magát… nem is ember az ilyen… Az önfényezés akkor is működik, ha egy szót sem ejtünk magunkról, csak más embereket feketítünk be.
És ettől kezdve már nem is kérdés az, hogy közülünk ki a legnagyobb.
Hogy mindenki részt vett-e ebben a versengésben? - nem tudjuk. Szeretnénk hinni, hogy nem vett benne részt mindenki. Mi bizonyára a kevesek között lennénk, akik nem szállnak be ebbe a versengésbe. A gond csak az, hogy a másik befeketítésében mindannyian otthonosak vagyunk. Időnként elszorul a szívem, amikor a gyülekezetben hallom, hogy mások milyen alávalóak… legtöbbször nem mondják ki, de én szomorúan állapítom meg magamban: igen, testvérem, úgy látszik te vagy a legnagyobb!
Elég egy szó - áruló van köztetek - és percek alatt eljutnak oda: én vagyok a legnagyobb. Jézus azt mondja, hogy a kosárban ott van egy rohadt alma is, erre mindenki elkezd hangoskodni: rajtam egy folt penész sincs! Valószínűleg azért buggyan ez ki olyan váratlanul, mert a felszín alatt ez a meggyőződés mindig is ott volt a tanítványok önértékelésében: közülük én vagyok a legértékesebb!
Itt van egy rakat tanítvány, amelyik egytől-egyik azt gondolja, hogy ő jobb, erkölcsösebb és értékesebb, mint a többi… és egyiküknek se jut eszébe, hogy talán meg kéne mosnom a többiek lábát… és közöttük ott van az a tanítvány is, aki már eldöntötte a szívében, hogy el fogja árulni Jézust, a 30 ezüst már ott volt a zsebében, a talpa alatt forró a talaj és Jézus tekintete égeti is a lelkét...
Miért mondtam el ezt - most?
Jézus nem egy elitcsapatnak mossa meg a lábát, egy erkölcsileg letisztult és felemelkedett elit közösségnek, hanem olyan embereknek, akiknek sok jó tulajdonsága mellett még mindig ott van a szívében a beképzeltség: én vagyok közülük a legértékesebb. És ott van közöttük annak a lehetősége is, hogy egyszerűen szembefordulnak Jézussal és elárulják őt.
Miért mossa meg Jézus ezeknek az embereknek a lábát? Mert ők a tanítványok és mert rajtuk keresztül fog Jézus hatást gyakorolni a többi emberre. Most még csak homok ez a maroknyi ember, de nemsokára só lesz belőle, ez egész környezetét átható és megtartó/tartósító só. Igen, ez hamarosan végbe fog menni - részint ennek a lábmosásnak köszönhetően is.
Péter ellenkezésének tanulsága
De ne szaladjunk ennyire előre. Jézus leül az asztalhoz, a tanítványok is odatelepednek. Az étel már az asztalon volt - a víz, a mosdótál és kendő karnyújtásnyira. Senki nem áll fel, hogy megmossa a többiek lábát.
Jézus nem sértődötten vagy haragosan áll fel. Többek között tisztában van azzal is, hogy ezt a közösséget neki kell tanítania - és nagy türelemmel és szeretettel elkezd tanítani. Nem előadást vagy kioktatást tart, hanem csak megmos néhány lábat, ma este ez az egyik fő tanulnivaló. Megmos néhány lábat.
A tanítványok közül egyedül Péter ellenkezik - keményen hangzik az ellenkezése: “Az én lábamat nem mosod meg soha!”
Péter két dolgot ért félre:
Nem Jézusnak kellene ezt csinálnia!
Ez egyszerűen nem igaz. Persze, más is felvehette volna a kendőt és a mosdótálat. Péter is csinálhatná ezt. De ha senki sem veszi fel, ha a közösségben egyszerűen nem jelenik meg, nem érvényesül egymás alázatos szolgálata, akkor a vezető, az igazi vezető fogja megmutatni, hogy hogyan kell ezt csinálni.
Jézus utóbb ezt ki is hangsúlyozza: én, az Úr, a Mester mosom meg a ti lábatokat! - nincs félreértés, ez nem valamiféle baleset a flott rendezvénylebonyolításban, ez nem valamiféle protokoláris baki. A meghatározó viselkedési mintát mindig a mester adja, a tanítványi közösség pedig átveszi.
Neki nincs dolga ezzel a lábmosással
Péter másik félreértése ez. Amikor Jézus a tanítványok lábát megmossa, akkor nem egyszerűen koszt távolít el, hanem tanítja és formálja őket. Hogy is mondta Jézus? Ha tehát megmostam a lábatokat, én, az Úr és a Mester, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát.
Jézus határozott kérése ez: Meg kell engedned, hogy életed érzékeny pontjain is megérintselek.
Péter számára most ez volt az ‘elég’ - koszos lábait megérinti a Mester. Meg kell engedned, hogy életed érzékeny pontjain is megérintselek.
De más alkalommal más volt érinthetetlen Péter életében. Emlékszünk még arra, amikor Péter és halásztársai Jézus felszólítására azt a rengeteg halat fogták, hogy szakadoztak a hálók… Péter akkor szembesült azzal, hogy Isten lépett be az életébe és érezte azt is, hogy a bűnei, Isten elleni lázadása elválasztják őt az Úrtól. És mit tett akkor? Kérte azt, hogy “Töröld el az én bűneimet!”? Nem, ez élete érzékeny területe volt ekkor, a bűneit nem lehet csak úgy előráncigálni és tergetni. Azt mondta Jézusnak, ahogy leborult előtt a kis hajóján: Távozz el tőlem, mert én bűnös ember vagyok! Nincs mit kezdeni ezzel. Meg kell engedned, hogy életed érzékeny pontjain is megérintselek.
Vagy emlékszünk arra, amikor Jézus először beszélt a tanítványainak nyíltan arról, hogy szenvedések és elutasítások között kell majd meghalnia, de a harmadik napon feltámad. Péter ezt nem tudta elfogadni. Neki egészen más elképzelései voltak a Krisztusról és Jézus halálát sem tudta elfogadni. Számára ez akkor és ott érinthetetlen terület volt, amit még Jézus szavai sem bolygathatnak meg. Félre is vonta Péter Jézust és megfeddte őt: Ilyen nem történhet veled! - A veszteséget, ráadásul ilyen megalázó körülmények között nem volt hajlandó elfogadni… Meg kell engedned, hogy életed érzékeny pontjain is megérintselek.
A te életed érzékeny pontjai… mik ezek? Lehet, hogy egy fájó és rendezetlen családi konfliktus? Lehet, hogy egy megrázó gyermekkori élmény. Lehet, hogy életed érzékeny területe az, hogy nem tudsz valamit megtenni, amire égető szükséged lenne. Lehet, hogy egy betegség, amivel szemben tehetetlenül állsz...
Mindenesetre tudnod kell, hogy egy tapodtat sem haladunk tovább addig, amíg nem engedjük meg Jézusnak, hogy életünk érzékeny és fájó pontjait megérintse, kezelésbe vegye. Még mások lábát se tudod megmosni rendesen addig, amíg a te lábadat nem mosta meg az Úr.
Fel kell készülnöd arra, hogy a testvéreid, a tanítványtársaid életének érzékeny pontjait megérintsd.
Nem csak abban kell változnod, hogy megengeded, hogy Jézus elérje és megerősítse életed érzékeny területeit. Fel kell készülnöd arra, hogy részt veszel mások gyógyításában is. Hiszen ez a cél.
“Ha tehát megmostam a lábatokat, én, az Úr és a Mester, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát.” Ez nem egy új liturgiát jelent. Nem kell bevezetnünk a lábmosásnak a gyakorlatát, ahogy a katolikus testvérek ezt gyakorolják.
Egyszerűen az életünk szerves részévé kell hogy váljon az, hogy hozzáérünk a hitben élő társunk megmosandó lábaihoz, de még inkább a fájó szívéhez, takargatott kapcsolataihoz, versengő személyiségükhöz…
Megmosni a másik lábát - ez betolakodásnak tűnik, pedig nem az. A legtöbb ember azzal a fájdalommal él és a gyülekezeti közösségben azt hiányolja, hogy életüknek az igazán fájdalmas kérdéseire senki sem kíváncsi, mindenki elfordítja inkább a tekintetét, a beszélgetés irányát gyorsan másfele irányítják. Nincs őszinte érdeklődés, nincs együttérzés, nincs segítőkészség és nincs gyógyító szó vagy tanácsadás.
Nem gyakoroljuk a hétköznapokban a lábmosás szolgálatát, ezért is takarjánk előlünk a koszt, a fájdalmakat, a sebeket.
Fel kell készülnöd arra, hogy a testvéreid, a tanítványtársaid életének érzékeny pontjait megérintsd.
Látunk egy versengő közösséget, amely átéli a lábmosás emlékezetes pillanatait, és amelynek meg kell tanulnia, hogy közel engedje Jézust élete érzékeny területeihez és meg kell tanulnia azt is, hogy ne fordítsa el a fejét akkor, amikor a testvérek nyomorúságát látja.
Imádság (állva)
Úri imádság (állva)
Mondjuk el közösen az Úrtól tanult imádságot!
9 Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben,
szenteltessék meg a te neved,
10 jöjjön el a te országod,
legyen meg a te akaratod,
mint a mennyben, úgy a földön is;
11 A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma,
12 és bocsásd meg a mi vétkeinket,
miképpen mi is megbocsátunk azoknak, akik ellenünk vétkeztek;
13 és ne vígy minket kísértésbe,
de szabadíts meg minket a gonosztól;
mert tied az ország és a hatalom és a dicsőség
mindörökké. Ámen."
Hirdetések (ülve)
nagypénteken de. 10 órakor a Duna Televízió közvetít református istentiszteletet a Debrecen-Nagytemplomi gyülekezetből.
ugyancsak nagypénteken este 6 órától elérhető a nagypénteki szolgálatunk a Honlpunkon és a Youtube csatornánkon
a gyülekezet honlapján követni lehet a további szolgálatainkat
Felhívás az adakozásra (állva)
"Mert ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztus kegyelmét: hogy gazdag létére szegénnyé lett értetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok." 2Kor. 8: 9
Áldás (állva)
Kérjük Istent, hogy az 51. zsoltár szavai hadd váljanak valóra a mi életünkben is:
Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, és az erős lelket újítsd meg bennem!
13 Ne vess el orcád elől, szent lelkedet ne vedd el tőlem!
14 Vidámíts meg újra szabadításoddal, támogass, hogy lelkem készséges legyen,
15 hogy taníthassam utaidra a hűtleneket, és a vétkesek megtérjenek hozzád.