Pásztor és ajtó
I AM sayings • Sermon • Submitted
0 ratings
· 15 viewsNotes
Transcript
Apostoli köszöntés (állva)
Kegyelem, irgalmasság és békesség az Atya Istentől és az Úr Jézus Krisztustól, a mi Megtartónktól! Tit. 1: 4
Kezdő és főének (állva)
23: 1-3
Az Úr énnékem őriző pásztorom
Hirdetések (ülve)
Temetés:
Szombat du. 1 órakor tartottuk Soós István Ágoston temetési istentiszteletét az Arany János utcai templomunkban.
Valóban nagy nyereség a kegyesség megelégedéssel, mert semmit sem hoztunk a világba, nem is vihetünk ki semmit belőle. (1Tim. 6: 6-7)
A következő hét alkalmai:
Március 14-én és 21-én nem tartunk istentiszteleteket a templomainkban, mivel a Zsinat Elnökségi Tanácsa ilyen értelmű határozatot adott ki.
A határozat teljes szövegét el lehet olvasni a reformatus.hu-n. Ott olvasható az is, hogy a Tanács március 26-án hoz újabb határozatot arról, hogy hogyan tarthatjuk meg virágvasárnapi, nagyheti és húsvéti istentiszteleteinket. Egyelőre úgy készülünk, hogy virágvasárnaptól kezdve ismét együtt lehetünk a templomainkban. Természetesen március 26-án, pénteken értesítéssel leszünk a fejleményekről.
Addig is a megszokott csatornákon elérhetőek lesznek a pénteki áhítataink és a vasárnapi igehirdetések is.
Egyebek:
Ma van Bibliavasárnap - a reformátusok különösen is nagy gondot fordítottak arra, hogy a Szentírás mindenki számára elérhető legyen. Ma is vezető szerepet töltünk be abban, hogy a protestáns bibliafordítás elérhető legyen itt a Kárpátmedencében minden olyan nyelven, amit itt használnak.
Mai perselypénzünkkel szerényen ehhez a munkához járulunk hozzá!
Ajánlom kölcsönözhető könyveinket - a böjti időszak hátralévő napjaira.
Igeolvasás előtti ének (ülve)
229: 1
Hű pásztorunk, vezesd a te árva nyájadat
Fohász (ülve)
Könyörülj rajtam, óh Istenem, könyörülj, mert benned bízik az én lelkem, és én szárnyaid árnyékába menekülök. Ámen.
Lekció (ülve)
Jn. 10: 1-21
Imádság (állva)
Igehirdetés előtti ének (állva)
229: 2
Mert boldog az az ember, ki dícsér tégedet
Textus (állva)
Jn. 10: 11
Igehirdetés (ülve)
János evangélista itt egyedülálló módon mutatja be, hogy hogyan tanít Jézus. Mielőtt magát a tanítást megpróbáljuk megérteni és befogadni, vessünk egy pillantást arra, hogy hogyan tanít Jézus.
Először is egy életképet rajzol elénk. Ezen egy juhakolt látunk, amelynek az ajtaján egy pásztor megy be. Az ajtónálló beengedi őt. A juhok pedig felismerik a pásztort. A pásztor beszélget a juhokkal és ki is vezeti őket legelni. Ennek az életképnek a lényege az, hogy a juhok követik a pásztort, mert ismerik a hangját.
Halványan megjelenik itt egy másik jelenetsor is: Valaki megpróbál behatolni az akolba, átmászni a deszkák felett - ő tolvaj és rabló. Mindenképpen idegen, akinek a hangját nem ismerik a juhok, éppen ezért a elfutnak előle, semmiképpen sem követik őt.
Ezt az életképet nem értik Jézus hallgatói, ezért egy másik életképet vázol fel az Úr:
Megint ott állunk a juhakólnál és Jézus azt mondja, hogy figyeljünk az akol ajtajára. Aki az ajtón keresztül megy be vagy jön ki, az legelőre talál, az megtartatik. Jézus az ajtó, a juhok rajta keresztül juthatnak ki a legelőre vagy juthatnak be a biztonságot jelentő akolba.
Az első életkép arról szól, hogy bizalmi viszony van a pásztor és juhok között, bizalmi viszony van Jézus és a tanítványai között.
A második életkép pedig arról szól, hogy a tápláló legelőre vagy a biztonságos akolba egyetlen ajtón keresztül lehet eljutni, vagyis a megmenekülésre és a bővelkedő életre csakis Jézus Krisztuson keresztül lehet eljutni.
Végül egy harmadik kép is megjelenik előttünk: újra a pásztor van a szemünk előtt, de most nem az a lényeg, hogy bizalmi viszony van közte és a juhok között, hanem inkább az, hogy ez a pásztor mindent odaad a juhokért, az életét is odaadja. A háttérben megjelenik a béres, aki elfut akkor, amikor baj van, a pásztor azonban az életét is odaadja, ha a juhok megmentéséről van szó.
Amikor Jézus azt mondja, hogy ő a jó pásztor, vagy ő a juhok ajtaja, akkor önmagáról beszél, a saját személyének a mélységeit tárja fel.
Bizalom Jézusban - ez az életed alapja!
A jó pásztor azért jó, mert élvezi a bizalmunkat.
Megszólít bennünket és mi felkapjuk a fejünket, odamegyünk hozzá és követjük őt. Ehhez nyilvánvalóan bizalom kell. De miből fakad ez a bizalom? Jézus szavaiból az derült ki, hogy azért bízunk benne, mert megismerjük a hangját. De mit jelent ez konkrétan? Jézus a nevünkön szólít. Nem pusztán arról van itt szó, hogy Jézus ismeri a keresztnevünket, vagy ismeri az élettörténetünket...
Jézus képes megszólítani, megérinteni és meggyógyítani a szívünket. Számára nyitott könyv vagyunk: a szívünk szükségletei között szabadon lapozgat, a szívünk vágyai számára jól ismertek, a szívünk titkai számára nyilvánvalóak. Megszólít, megérint és meg is gyógyít bennünket.
Minden bizalmunk alapja ez. Visszaemlékezünk az előző érintésre, az előző gyógyulásra - és akkor rögtön ott vagyunk Jézus mellett, ott jövünk-megyünk körülötte, követjük őt.
Ha neked is van Pásztorod, akkor az azt jelenti, hogy még fel tudod idézni azt, amikor a legutóbb a neveden szóított, hogy érzed még az előző érintése helyét, hogy tapintod még az előző gyógyítás hegeit.
Amikor elkötelezed magad Jézus mellett, akkor elsősorban nem egy világnézet vagy egy filozófiai meggyőződés mellett kötelezed el magad, de nem is valamelyik bibliai tanítás hódítja meg a szívedet, hanem az, hogy a jó Pásztor neveden szólított, megérintette a személyiségedet és meggyógyította az összetört szívedet. Ezért akarod követni Jézust, ezért akarsz a tanítványa lenni, ezért vagy hajlandó másoknak is beszélni róla, mert megszólított, megérintett és meggyógyított.
Újra és újra keresed őt, mert tudod, hogy a magányodat az ő szava töri meg, érinthetetlen lényedet az ő érintése szelidíti meg, és beteg szívedet az ő hatalma gyógyítja meg és teremti újjá. Ezért leszel mindíg a nyomában és mindig ugrani fogsz, amikor a hangját hallod. Ha nem ugrasz, akkor már nincs is benned élet.
Életed alapja az, hogy bízol Jézusban.
Jézus az egyedüli átjáró az életre.
Az emberek azt gondolják, hogy ezernyi útja van annak, hogy eljussanak a boldogsághoz. Pedig a legtöbben csak odáig jutnak el, hogy ideig-óráig jól érzik magukat. De a jó érzésektől nem jutnak el a boldogságig.
Van egy rossz hírem ezzel kapocsolatban. Isten nem ígéri az embernek azt, hogy boldog lesz - legalább is abban az értelemben, ahogy mi a boldogságot értjük. Isten nem ígéri azt az embernek, hogy minden szempontból elégedett életet élhet.
De akkor mit ígér Isten? Elsősorban azt, hogy az életünket megtartja. Ez nem pusztán életben maradást jelent, bár vannak pillanatok, amikor ezt is hálásan elfogadjuk az Úrtól. Ő megtartja az életünket - ebben a szellemileg, erkölcsileg és exisztenciális széteső világban ő egybentart bennünket. Életünk széteső darabkái, kapcsolatai, értékei között megtart bennünket - felfele beakasztott horgonnyal, az Isten-kapcsolat erős sodronyával megtart bennünket.
A másik dolog, amit nekünk ígér az Úr az az, hogy aki hozzá tartozik, az bejár és kijár és legelőre talál. Ezzel végsősoron azt ígéri Jézus, hogy a szükséges utakat be tudjuk járni és a szükséges erőforrásokat meg fogjuk kapni. Ha Jézusra hagyatkozom, akkor lesz időm, türelmem, lelki erőm, pénzem, lesznek megfelelő kapcsolataim is ahhoz, hogy Isten akaratát teljesítsem.
Ez nem valamiféle romantikus boldogság-kép, amit Jézus ígér nekünk az inkább emberhez méltó küzdelem, folyton megújuló erőforrásokkal.
Ha valaki ilyen életet akar élni, akkor figyeljen oda erre a képre: Jézus az ajtó. Azaz rajta keresztül, vele folyamatos kapcsolatban, az ő erőforrásaiban osztozva lehetséges ez.
Az életed ára: Jézus halála.
A jó pásztor nemcsak azért jó, mert élvezi a bizalmunkat, hanem azért is jó, mert áldozatot hozott értünk.
Ha lebontjuk az érzelgős héjazatot a szeretetünkről, a félredobjuk a játszmáinkat is, akkor a szeretetből csak ennyi marad, készség és képesség arra, hogy áldozatot hozzak.
Jézus példa arra, hogy hogyan kell szeretni - földi élete során megmutatta: sok gyaloglással, sok tanítással, sok beszélgetéssel, sok gyógyítással - fáradhatatlanul, de a szeretetének végső bizonyítéka és pecsétje az a kereszt volt, ahol meghalt értünk. Az áldozathozatalának nem voltak határai.
Sose feledd el, hogy az életed, az Isten-kapcsolatod ezen az áldozatos Jézusi szereteten nyugszik. Ezért ünnep számunkra a nagyhét, a nagypéntek és a húsvét is.
Bízz Jézusban: idézd fel azt, amikor a legutóbb a neveden szóított, hol érzed még az előző érintése helyét, tapintsd még az előző gyógyítás hegeit!
Ha a megfoghatatlan és illékony boldogság helyett emberhez méltó küzdelmet szeretnél, folyton megújuló erőforrásokkal - Jézus az egyetlen lehetőséged!
Ha nem tudod, hogy mit kell tenned, tartsd a szemed előtt, hogy mit tett érted Jézus. Neked nem ugyanazt kell tenned, mint amit ő tett, de inspirációt, használható gondolatokat, hasznos döntéseket fog adni, ha rajta tartod a szemed.
Csendes perc (ülve)
Ráfelelő ének (állva)
229: 3
Szentlelkedet töltsd ránk ki, mint hajnal harmatát
Imádság (állva)
Úri imádság (állva)
Mondjuk el közösen az Úrtól tanult imádságot!
9 Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben,
szenteltessék meg a te neved,
10 jöjjön el a te országod,
legyen meg a te akaratod,
mint a mennyben, úgy a földön is;
11 A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma,
12 és bocsásd meg a mi vétkeinket,
miképpen mi is megbocsátunk azoknak, akik ellenünk vétkeztek;
13 és ne vígy minket kísértésbe,
de szabadíts meg minket a gonosztól;
mert tied az ország és a hatalom és a dicsőség
mindörökké. Ámen."
Felhívás az adakozásra (állva)
"Nem a nélkülözés mondatja ezt velem, mert én megtanultam, hogy elégedett legyek azzal, amim van. Tudok szűkölködni, és tudok bővölködni is, egészen be vagyok avatva mindenbe, jóllakásba és éhezésbe, bővölködésbe és nélkülözésbe egyaránt. Mindenre van erőm Krisztusban, aki megerősít engem. Mégis jól tettétek, hogy közösséget vállaltatok velem nyomorúságomban." Fil. 4: 11-14
Áldás (állva)
Az Úr erősítse meg a szíveteket és tegye feddhetetlenné a szent életben a mi Istenünk és Atyánk színe előtt, amikor a mi Urunk, Jézus Krisztus eljön minden szentjével együtt. (1Thessz. 3: 13)
Záróének (ülve)
300: 3-4
Csak te kellesz, én Uram
90. zsoltár 1. vers (állva)